Szent Ciprián karthágói püspök: A Katolikus Egyház egységéről[1]

10.Az eretnekség gyakori volt a múltban is, és az ma is, mert az elfajzott szellem békétlen, mert a hitszegő széthúzás nem tartja az egységet. Ezeknek bekövetkezését megengedte és eltűrte az Úr, de az ember akarati döntését szabadon hagyva, hogy miközben szívünket és elménket az igazság próbaköve megvizsgálja, a próbát kiállók sértetlen hite nyilvánvaló fénnyel tündököljön.

A Szent Lélek előre figyelmeztet bennünket az apostol által, aki ezt mondja: „Szükséges, hogy eretnekségek támadjanak, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá váljanak közöttetek” /1.Kor 11,19/. Így lesznek a kipróbáltak a hűségesek, így lepleződnek le a hűtlenek, így már az ítélet napja előtt itt elkülönül az igazak lelke a gonoszokétól, a gabona elválik a pelyvától. Ezek azok, akik isteni rendelkezés nélkül kalandor gyülekezetek élére állnak, minden törvényes felszentelés nélkül tolják fel magukat elöljáróknak, a püspök címét ruházzák magukra olyanok, akiknek senki sem adta meg a püspökséget. Róluk mondja a Szent Lélek a zsoltárokban, hogy a pestis katedráját ülik /Zsolt 1,1/, az ilyenek hitünk ragálya és himlői, akik kígyó-nyelvvel megtévesztenek, akik művészien rontják meg az igazságot, nyelvük halálos mérget lövell, beszédük rákként terjed, fejtegetéseikkel gyilkos mákonyt öntenek minden szívbe és kebelbe.

11.Ellenük kiáltja az Úr, tőlük szólítja vissza eltévedt népét, amikor ezeket mondja: „Ne hallgassatok a hamis próféták szavára, mert becsapják őket szívük látomásai. Beszélnek, de nem az Úr ajka által. Beszélnek, de olyanoknak, akik megvetik Isten Igéjét, ezeknek mondják: Békesség lesz veletek és mindazokkal, akik saját akaratuk szerint járnak. Senkit nem ér baj, mondják azoknak, akik szívük tévelygéseit követik. Én nem szóltam hozzájuk, de ők mégis prófétáltak. Ha igazságomban megmaradtak volna, ha hallgattak volna szavamra, ha népemet tanították volna, akkor én elfordítottam volna őket gonosz gondolataiktól” /Jer 23,15 kk. 21 kk./.

Ugyancsak őket említi az Úr, és elmarasztalja, amikor mondja: „Elhagyták az élő víz forrását, és omladozó ciszternákat ástak maguknak, amelyek a vizet nem képesek megtartani” /Jer 2,13/. Bár az egy keresztségen kívül más nem lehet, ők mégis azt hiszik, hogy keresztelhetnek. Az élő és üdvös víz kegyelmét ígérik az élet forrásának elhagyása után! Az embereket azonban nem lemossák, inkább bemocskolják, a bűnöket nem tisztítják, hanem halmozzák. Az ilyen születés nem Istennek, hanem a Sátánnak hoz fiakat a világra. Mert hazugságból születettek nem nyerik el az igazság ígéreteit, a hitszegés szülöttei elveszíthették a hit kegyelmét. A béke jutalmát nem kaphatják meg azok, akik az Úr békéjét széthúzás tébolyában megszegik.

12.Senkit meg ne tévesszen az Úr szavához fűzött hívságos magyarázatuk: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, én velük vagyok” /Mt 18,20/. Az evangélium megrontói és hazug értelmezői a szakasz végét idézik, az elejét elhagyják, egy részére emlékeznek, a többit tisztességtelenül elhagyják. Ahogyan ők szakadnak el az Egyháztól, úgy ragadják ki a szakasz egyetlen mondatát. Szavaival az Úr az egyetértő lelkületet és a békét sürgette, azt mondta: „Mondom nektek, ha közületek ketten egyetértenek a földön, bármit kértek, Atyám, aki a mennyekben van, megadja nektek. Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én velük vagyok” /Mt 18,19 kk./. Ezzel mutatott rá, hogy nem a sokaságnak, hanem az egyetértő lelkülettel könyörgőknek ad meg mindent. Ha közületek ketten egyetértenek a földön – mondja, vagyis az egyetértő lelkületet tartotta fontosnak, feltételül szabta a harmonikus békét ahhoz, hogy velük legyen, ezt rendíthetetlenül és következetesen tanította. Hogyan is lehetne Ő olyan valaki, aki nincs összhangban saját testével, az Egyházzal, az egyetemes testvéri közösséggel? Ketten vagy hárman hogyan is jöhetnének össze az Ő nevében, ha elszakadnak Krisztustól és evangéliumától? Nem mi szakadtunk el tőlük, hanem ők váltak ki közülünk. Az eretnekségek és szakadások utólag jönnek létre, amikor egymással is ellentétes gyülekezeteket alkotnak, az igazság forrását és alapját azonban elhagyják. Az Úr Egyházáról beszélt, azokhoz szólt, akik Egyházához tartoznak, mert ha ők egyetértők – parancsa és intelme szerint-, legyenek ketten vagy hárman, de összejövetelükön egyetértő lélekkel kérik, megkapják Istentől kérésük teljesedését. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én velük vagyok” /Mt 18,20/.

Az egyszerűekkel és megbékéltekkel, az istenfélőkkel és az Úr parancsait megtartókkal lesz – amint mondotta. Lehetnek ezek ketten vagy hárman, Ő velük van ígérete értelmében, ahogyan ott volt a tüzes kemencében a három ifjúval, mivel ők Isten előtt egyszerűek, az egyetértésben alázatosak maradtak mindvégig, ezért lángok közepette harmatának fuvallatával felüdítette őket. Ugyanígy volt börtönbe hurcolt két apostolával is, mert ők is egyszerűek és egyetértők voltak; megnyitotta börtönük zárát, ezért a térre vitte őket. Ezért tette meg parancsnak, ezért mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én velük vagyok” /Mt 18,20/. Az Egyház alapítója és alkotója az Egyházról nem leválaszt embereket, ellenkezőleg, kárhoztatja a hitszegő széthúzást. Híveinek azonban békét ígérnek szavai. Kijelentette, hogy azokkal van, akik akár csak ketten vagy hárman egyetértő lélekkel imádkoznak, és nem az egybegyűlt sok egyenetlenkedővel. Kevesek egyetértő imája többet érhet el, mint sokak összhang nélküli könyörgése.

13. Amikor az ima törvényét adta, hozzáfűzte: „Amikor felálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valami kifogástok van másokkal szemben, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket” /Mt 11,25/. Azt, aki felindult lélekkel jön az áldozat felajánlására, visszainti az oltártól, megparancsolja neki, hogy előbb béküljön ki testvérével, csak azután térjen vissza Istenhez áldozat bemutatására /Mt 5,23/, nehogy Káinéhoz hasonlóan az ő áldozatát is megvesse az Úr, mert aki irigy széthúzás miatt nem békül meg testvérével, az iránt Isten sem engesztelődik meg.

Milyen békével kárpótolják magukat a testvérek ellenségei? Miféle áldozatbemutatást hihetnek magukénak azok, akik irigykednek a papra? Ha összejönnek, gondolhatják-e, hogy Krisztus közöttünk van, amikor Krisztus Egyházán kívül jönnek össze?

14. Még ha meg is ölik az ilyet a keresztény név megvallásáért, ezt a szennyfoltot vér nem mossa le. A széthúzás kiengesztelhetetlen súlyos bűn, még a halál elszenvedése sem tisztítja le. Nem juthat be a királyságba az, aki éppen annak jövendő Urát hagyta el. A békét Krisztus adta nekünk; megparancsolta, hogy legyünk egyetértők és békések, a kedvesség kötelékének romlatlan és sértetlen szövetségét parancsolta. A tanúságtételre nem tarthat igényt az, aki nem őrizte meg a testvéri szeretetet. Így tanította és erről tanúskodott Pál apostol is, amikor ezeket mondta: „Legyen bár akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak meg, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Osszam ki bár egész vagyonomat a szegénynek kenyerére, adjam át testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet nagylelkű, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik és nem is kevély, nem gerjed haragra, a rosszat fel nem rója, mindent szeret, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha” /1.Kor 13,2/.

Amint ő mondja: „a szeretet nem szűnik meg soha”, ez mindig meglesz a királyságban, a testvériség összetartó egységében megmarad. Az egyenetlenkedés nem vezet a mennyek országába. Krisztus ezt mondta: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” /Jn 15,12/. Az Ő jutalmát nem nyerheti el az, aki Krisztus szeretetét hitszegő széthúzással megsérti. Akinek nincs szeretete, azé nem lehet Isten. János apostol szavai ezek: „Szeretet az Isten, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad, és Isten őbenne” /1.Jn 4,16/. Nem vehet lakást Istennél az, aki nem akar egyetértő lenni az Egyházban. Éghetnek akár lángokban, tűzre vethetik, vadállatok elé dobva adhatják oda életüket, az sem hozza meg számukra az üdvösség koszorúját, csak a hűtlenség büntetését, amint vallási erényeik dicső betetőzését sem, csak a reménytelen pusztulást. Megölhetik az ilyet, de koszorút nem kaphat. Kereszténynek is vallhatja magát az ilyen, hiszen a Sátán is sokszor Krisztusnak adja ki magát. Krisztus maga figyelmeztet erre, amikor ezt mondta: „Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek” /Mt 13,6/. Ahogyan az ilyen nem Krisztus, csak a név megtévesztő, úgy nem tekinthető kereszténynek az sem, aki nem tart ki Krisztus evangéliumának és hitének igazságában.

15.Szerfölött fenséges és bámulatos itt a földön a prófétálás, a démonűzés, a csodatevés, de nem mindaz nyeri el a mennyek országát, aki ilyeneket tesz, hanem aki nagy gonddal jár az egyenes és igaz úton. Maga az Úr hirdette és kijelentette: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki ördögöket, nem a te nevedben tettünk nagy jeleket? – Akkor azt mondom majd nekik: Soha nem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” /Mt 7,22 kk./.

Az igazságosság nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy bárkinek érdeme legyen a bíró Isten előtt. Parancsait és intelmeit meg kell tartani érdemeik jutalmának elnyeréséhez. Amikor hitünknek és reményünknek rövid foglalatával utat mutat nekünk az evangéliumban, ezt mondja: „Az Úr, a te Istened, az egyetlen Isten! És: Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, egész lelkedből, és minden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezen a két parancson múlik az egész törvény és a próféták” /Mt 12,29 kk./. Tekintélyével tanított az egységre, a szeretetre, az összes prófétát és a törvényt két parancsban foglalta össze. Ugyan miféle egységet tart meg, miféle szeretetet őriz vagy képzel az, aki a széthúzás rögeszméjében szakítja szét az Egyházat, lerombolja a hitet, megbontja a békét, szétszórja a szeretetet, meggyalázza a szentséget?

16.Már rég felütötte fejét ez a baj, leghűségesebb testvéreim, mostanában azonban főként megsokasodtak ennek az áldatlan kórnak a csapásai, az eretnek elfajzottság és a szakadások mérges ártalmai mind többször támadnak és törnek a felszínre. Ennek is így kell lennie a világ alkonyán, amint a Szent Lélek előre figyelmeztetett rá minket az apostol által mondván: „A végső napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerőek, felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent. A jámborságnak a látszatát megtartják, de a lényegét megtagadják. Közülük valók azok, akik betolakodnak a házakban, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek, s mindenféle vágyat hajtanak, akik csak tanulnak mindig, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. Mint ahogy Jamnész és Mambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal. De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált” /2.Tim 3,1-9/. Beteljesedik mindaz, amit csak megjövendöltek, immár elközelgett a világ vége, erre bizonyíték mind a kor, mind az emberek. Az Ellenség mind jobban tombol, a tévely elbuktat, a balgaság páváskodik, fellángol az irigység, elvakít a kapzsiság, elnyom a gonoszság, a gőg felfúj, a széthúzás elvadít, a harag tönkretesz.

17.Ne zavarjon meg minket, hogy sokan annyira és oly hirtelen lettek hitehagyók, a jövendölés beteljesülése inkább erősítse hitünket. Némelyek már valóban kezdenek olyanoknak mutatkozni, ahogyan a jövendölés megmondta, a többi testvér óvakodjon tőlük, mert az Úr mondta és tanította: „Ti pedig legyetek óvatosak, íme, én előre megmondtam nektek” /Mk 13,23/.

Testvérek, kérlek benneteket, kerüljétek az ilyen embereket, dugjátok be fületeket az ilyen veszedelmes beszédek elől, mert az halált hozó ragályhoz hasonlatos, amint meg van írva: „Tövisekkel óvd füledet, ne hallgass hiábavalósásokat beszélő nyelvre” /Sir 28,24/. Vagy másutt: „A gonosz szóbeszéddel megrontanak minden jó jellemet” /1.Kor 15,33/. Az Úr tanított rá, és intett, hogy tartsuk távol magunkat az ilyen emberektől, amikor ezt mondta: „Vakok és vakok vezetői. Vak vezet világtalant, így együtt esnek a gödörbe” /Mt 15,14/.

Forduljatok el tőlük, és kerüljétek azokat, akik elszakadtak az Egyháztól! Az ilyen korcs és bűnös fajzat önmagát kárhoztatja! Gondolhatja talán valaki, hogy Krisztussal tart az, aki Krisztus papja ellen cselekszik, aki elszakadt az ő papsága és népe közösségétől? Az Egyház ellen hadakozik, Isten rendelete ellen tusakodik. Az oltár ellensége, Krisztus áldozata ellen lázad, a hit helyett hitszegő, a vallás helyett szentségtörő, engedetlen szolga, gonosz fiú, ellenséges testvér, megveti a püspököt, szakított Isten papjaival, más oltárt merészelt állítani, nem szentesített kifejezésekkel imádkozik, az Úr áldozatának igazságát hamis áldozatbemutatással megszentségteleníti, nem veszi tudomásul azt, hogy aki Isten rendjével szembeszáll, az isteni büntetést kap meggondolatlan könnyelműségéért.

18.Ezért bűnhődött Kóré, Dátán és Abiron is, méghozzá vakmerő merényletük után azonnal, mert bitorolni akarták az áldozatbemutatás jogát Mózessel, és pap Áronnal szemben /Szám 16,27/. Megnyílt a föld mélységes öle, a szétnyíló föld hasadéka élve nyelte el az ott állókat. Isten haragja nemcsak ennek a lázadásnak a szerzőit pusztította el, hanem a többi kétszázötvenet is, akik ugyanezen téboly részesei és támogatói voltak, velük szövetkeztek a vakmerő tettre, ezért Isten tüze gyors megtorlásként mind egy szálig elemésztette őket. Ezzel arra figyelmeztet bennünket, és azt nyilatkoztatja ki, hogy Isten ellen irányul minden, ami szégyenletesen, emberi akaratból elkövetni merészelnek Isten rendje lebontására. Hasonlóan járt el Oziás király is, amikor Isten parancsa ellenére maga vitte a füstölőt, erőszakkal ragadta magához az áldozatbemutatást, és amikor szembeszállt vele Azariás pap, akinek engedelmeskedni és engedni nem akart, az isteni méltatlankodás megszégyenítette, homlokát leprafoltok lepték el /2.Krón 26,16-21/. Mivel megsértette az Urat, ő testének azon helyén bélyegezte meg, ahová azok kapnak jelet, akiknek érdemük van az Úrnál.

Így történt ez Áron fiaival is, akik idegen tüzet tettek az oltárra, amit nem az Úr parancsolt, ezért az Úrtól ott nyomban, az ő színe előtt elnyerték ítéletüket, elpusztultak /Lev 10,1 kk./.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.