Szent Jusztinosz: Apológia I.[1]

15. 1. Az önmegtartóztatással kapcsolatban ő azt mondotta: „Aki egy asszonyra kívánkozva néz, az már házasságtörést követett el szívében az Isten előtt” /vö. Mt 5,28/. 2. Vagy: „Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki, mert jobb neked egy szemmel bejutnod a mennyek országába, mint kettővel az örök tűzre kerülni” /vö. Mt 5,29.18.9/. 3. Továbbá: „Aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságot tör” /Mt 5,32/. 4. És: „Vannak, akiket emberek tesznek képtelenné házaséletre, vannak, akik így születnek, de vannak, akik magukat teszik ilyenné az Isten országáért, és nem mindenki tudja ezt felfogni” /vö. Mt 19,11.15/. 5. Így azok, akik az emberi törvényeknek megfelelően második házasságot kötnek, a mi Mesterünk szemében már bűnösök, és már azok is, akik más asszonyára kívánkozva néznek; nemcsak azokat veti el magától, akik tettükben követtek el házasságtörést, hanem azokat is, akiknek ez szándékában állt: mert nem csupán a tettek nyilvánvalóak Isten előtt, hanem a vágyak is. 6. Sokan vannak még azok a hatvan és hetven év körüli férfiak és nők, akik gyermekkoruktól fogva Krisztus tanítványai, mindmáig romlatlanok maradtak, és minden emberfajtából tudnék mutatni ilyeneket. 7. Beszélhetnénk most azoknak megszámlálhatatlan sokaságáról is, akik a zabolátlanságtól elfordulva ennek megfelelően éltek és tanítottak. Krisztus ugyanis nem az igazakat és a megtartóztató életűeket szólította fel életmódjuk megváltoztatására, hanem az istenteleneket, a zabolátlanokat és az igazságtalanokat. 8. Ő így beszélt: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem a bűnösöket hívjam megtérésre” /vö. Lk 5,32/. A mennyei Atya ugyanis inkább akarja a bűnös megtérését, mint megbüntetését. 9. Arról pedig, hogy mindenkivel kell törődnünk, ezeket tanította: „Ha azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, mi többet tesztek, így tesznek a paráznák is. Én pedig mondom: Imádkozzatok ellenségeitekért, és szeressétek azokat, akik gyűlölnek benneteket, áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok üldözőitekért” /vö. Mt 5,44-46; Lk 6,27/.

10. Arról pedig, hogy javainkat, a szükséget szenvedőkkel meg kell osztanunk, és hogy semmit se tegyünk dicsőségvágyból, ezeket mondotta: „Aki csak kér tőletek, adjatok neki; ha valaki kölcsönt akar tőletek, ne utasítsátok el” /vö. Mt 5,42/. „Ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől azt vissza is várjátok, ugyan mi többet tesztek, így tesznek a vámosok is” /vö. Lk 6,34/. 11. „Ti pedig ne gyűjtsetek kincseket a földön, hol a moly és a rozsda megemészti vagy tolvajok ellopják; gyűjtsetek inkább kincseket magatoknak a mennyben, ahol sem a moly sem a rozsda nem emészti el” /vö. Mt 6,19-20/. 12. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkét elveszíti? Mert mit is adnak érte cserébe?” /vö. Mt 16,26/. „Gyűjtsetek inkább magatoknak kincseket a mennybe, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti el” /vö. Mt 6,20/. 13. Vagy: „Legyetek mások javára és irgalmasak, ahogy Atyátok is javatokra van és irgalmas, és felkelti napját bűnösökre, igazakra és gonoszokra” /vö. Mt 5,45/. 14. „Ne aggodalmaskodjatok azon, mit egyetek és mibe öltözzetek. Nemde többek vagytok ti a madaraknál vagy a mezei vadaknál? Ezekről Isten gondoskodik” /vö. Mt 6,25k./. 15. „Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit egyetek és mibe öltözzetek, tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van”. 16. „Keressétek a mennyek országát, és mindezek hozzá adatnak. Ahol ugyanis a kincse van, ott az ember értelme is” /vö. Mt 6,21/. 17. És: „Ne tegyétek ezeket úgy, hogy az emberek előtt legyen láthatóvá, mert akkor nem lesz jutalmatok Atyátoknál, ki a mennyekben van” /vö. Mt 6,1/.

16. 1. Azzal kapcsolatban, hogy a rosszat tűrni kell, és mindenkit harag nélkül kell szolgálni, ezeket mondotta: „Aki megüti jobb arcodat, tartsd oda neki a balt is; aki elveszi a tunikádat, ne vond meg tőle köpenyedet” /vö. Lk 6,29/. 2. „Aki haragra lobban, méltó a tűzre” /vö. Mt 5,22/. „Mindazzal, aki téged ezer lépésre kényszerít, menj kétezret” /vö. Mt 5,41/. „Jótetteitek úgy fényeskednek az emberek előtt, hogy aki látja, csodálkozzon el Atyátokon, ki a mennyekben van” /vö. Mt 5,16/. 3. Azzal, hogy a rosszat ne viszonozzuk rosszal, nem azt akarta, hogy a gonoszokat utánozzuk, hanem azt, hogy türelemmel és szerénységgel térítsük vissza mindazokat, akik a gonosz kívánságokban és gyalázatban haladnak előbbre. 4. Ezt éppen azok példájával igazolhatnám, akik egykor közétek tartoztak: erőszakos és elnyomó jellemük megváltozott, vagy szomszédaik türelmes élete győzte meg őket, vagy útitársaik hallatlan szelídségére figyeltek fel, vagy az alakította át őket, hogy mindezt megtapasztalhatták azoknál, akikkel kereskedtek. 5. Hogy mi semmiféle körülmények között se esküdözzünk, hanem mindenkor csak az igazat mondjuk, ő így rendelkezett: „Semmiképpen se esküdjél, legyen szavatok igen-igen, nem-nem, ami ezeknél több, az a gonosztól van” /vö. Mt 5,34.37/. 6. És hogy egyedül csak Istent kell imádnunk, ezt mondotta: „A legnagyobb parancsolat ez: Uradat, Istenedet imádjad és egyedül csak neki szolgálj teljes szívedből és teljes elmédből” /vö. Mt 22,37/. Uradat, Istenedet, aki megalkotott téged! 7. Amikor pedig odament hozzá valaki és ezt mondotta: „Jó mester”, ő így felelt meg: „Senki sem jó, csak egyedül az Isten, aki mindent teremtett” /vö. Mk 10,17/. 8. Azokat pedig, akik nem tanítása szerint élnek, nem is lehet keresztényeknek tartani, még ha szájjal Krisztus tanítását is vallanák, mivel nem azok, akik csupán csak hirdetik, hanem azok üdvözülnek, akik azt meg is teszik – mint mondotta. 9. Mert ő ezt mondta: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy bea mennyek országába, hanem aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát” /vö. Mt 7,21/. 10. „Aki hallgat rám és megteszi azt, amit mondok, azt hallgatja, aki engem küldött” /vö. Lk 10,16/. 11. „Sokan fogják azt mondani nekem: Uram, Uram, hát nem a te nevedben ettünk és ittunk, és műveltünk hatalmas dolgokat? Akkor én így szólok hozzájuk: Távozzatok tőlem, törvénytelenségeket műveltetek” /vö. Mt 7,22s./. 12. „Ott majd sírás lesz és fogcsikorgatás, akkor az igazak úgy ragyognak, mint a Nap, a gonoszok pedig az örök tűzre jutnak” /vö. 13,42s./. 13. „Sokan jönnek ugyanis az én nevemben kívülről bárányok bőrébe öltözötten, de belülről ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Mert minden fát, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek” /vö. Mt 7,15s./. 14. Büntessétek tehát azokat, akik nem élnek az ő tanítása szerint, csupán csak keresztényeknek mondják magukat; és mi ezt kérjük is tőletek!

17. 1. Mi azon vagyunk, hogy mindenütt mindenkit megelőzzünk, mikor megbízottainknak kifizetjük az adókat és a járandóságokat, ahogyan ezt őtőle tanultuk. 2. Abban az időben ugyanis jöttek hozzá néhányan és megkérdezték tőle: Kell-e a császárnak adót fizetni? Ő így felelt: Mondjátok meg nekem, kinek a képe van a pénzen? Azok azt mondották: A császáré. Erre ő így válaszolt: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig ami az Istené /vö. Mt 22,17k./. 3. Mindezek folytán mi egyedül csak az Istent imádjuk, benneteket pedig minden más dologban készségesen szolgálunk; királyokat és az emberek vezetőit elismerjük, és imádkozunk, hogy a királyi hatalommal együtt megfontolt gondolkodást is találjunk bennetek. 4. Lehet, hogy ti megvetitek imádságainkat, hogy mindent nyíltan beismerünk, ám semmi vád nem érhet bennünket, akik azt hisszük, vagy inkább az a meggyőződésünk, hogy mindenki a tettei, érdeme szerint jut az örök tűz büntetésére, és mindenkinek számot kell adnia aszerint, hogy milyen képességeket kapott az Istentől, Krisztus figyelmeztetése alapján: „Akinek az Isten többet adott, attól többet is kér számon” /vö. Lk 12,48/.

18. 1. Gondoljatok csak az előttetek elhunyt uralkodókra, olyan halállal haltak meg ők is, mint mindenki; és ha ez egy érzékektől megfosztott állapotba vezetne, akkor az jutalom lenne minden igazságtalan embernek. 2. Ha pedig mindenkiben megmarad az érzékelés, és az örök büntetés is létezik, el ne mulasszátok, hogy erről meggyőződjetek és elhiggyétek, hogy mindez igaz. 3. A halottidézés és az ártatlan gyermekek belső részeinek megtekintése által végzett jóslások, az emberi lelkek megidézése, továbbá azok is, amiket a mágusok és ezek segédei, a megidézett lelkektől küldött álmoknak neveznek, és azoknak az üzelmei, kik az ilyesmikben jártasak, meggyőznek titeket arról, hogy a halál után is érzékel a lélek, és hogy a halottak lelkei embereket tartanak fogva vagy dobálnak, ezeket démonoktól megszállottaknak vagy ördöngőseknek mondja mindenki, meg az is, amit nálatok Amphilókhosz, Dodona vagy Püthón jóslatának neveznek, és megannyi más ezekhez hasonló, lejegyzett mondásaik, akár Empedoklésztől, Püthagórasztól vagy Platóntól és Szókratésztől, és a Homérosz által emlegetett üreg, meg Odüsszeusz alászállása ezen meg hasonló más titkok kifürkészésére. 6. Minket is így fogadjatok el, mert mi, nem kevésbé mint ők, hittünk az Istennek, sőt még jobban, mert abban is reménykedünk, hogy halott, földbe temetett testünket egykor visszanyerjük, mivel állítjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.

19. 1. Gondoljuk meg jól, mit is tarthatnánk hihetetlenebbnek, azt, hogy nem leszünk testben, vagy hogy az emberi magnak abból a cseppjéből csont, ideg, hús formálódik, mint tapasztaljuk? 2. Csak feltételezésképpen mondjuk: Ha történetesen nem lennétek ilyenek, és nem ilyen módon születtetek volna, valaki nektek megmutatná az emberi magvat, és mellé tenné a megfestett /emberi/ képmást, vajon elhinnétek-e, hogy az ilyenné változik, ha megtörténni nem látnátok? Nem! De hát ki merné ezt kétségbe vonni?! 3. Ugyanígy, mivel még senkit sem láttatok feltámadni a halálból, nem is hisztek benne. 4. De mégis, ahogyan az a kezdetben kis csepp ilyenné tud alakulni, még ha az lehetetlennek is tűnik előttetek, megvalósulását mégis látjátok, ugyanígy gondolkodjatok erről is, hogy bármilyen hihetetlen, a földbe elhintett, felbomló és oszlásnak induló emberi testek vetése a maga idejében, Isten rendeletére feltámad, és magára ölti a halhatatlanságot. 5. Hogyan is beszélhetnek Istenhez méltó hatalomról azok, akik azt mondják, minden visszatér abba, amiből keletkezett, ezenkívül semmi mást nem állíthatunk még Istenről sem, ezt mi nem mondhatjuk; azt azonban legalább beláthatjuk, hogy lehetetlennek kell tartaniok azoknak a dolgoknak a létrejöttét, melyekről tudják, hogy ilyen dolgokból keletkeztek, sőt önmagukat és az egész világot is. 6. Jobb inkább hinni azokban, melyek a mi természetünknek, vagy az emberek előtt lehetetlennek tűnnek, semhogy a többiekhez hasonlóan a hitetlenek közé soroljanak bennünket, mivel egykor a mi tanítónk, Jézus Krisztus – mint tudjuk -, azt mondotta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges” /vö. Mt 19.26/. 7. És azt is mondotta: „Ne féljetek azoktól, akik megölnek titeket, mert ezen túl semmit sem tehetnek; féljetek inkább attól, aki el tud pusztítani, és a testet a lélekkel együtt a Gehennára veti” /vö. Lk 12,4/. 8. A Gehenna pedig az a hely, ahol büntetés vár mindazokra, kik igazságtalanul éltek, és nem hittek mindannak bekövetkeztében, amit az Isten Krisztus által tanított.

20. 1. Szibilla és Hüsztaszpész egyformán hirdették, hogy a mulandó dolgok tűz által pusztulnak el. 2. A sztoikusoknak nevezett filozófusok azt tanítják, hogy még maga az Isten is tűzben enyészik el, és azt is hirdették, hogy ezen átváltozás után a világ kezdődik; mi ugyan valami többnek, a változások felett állónak gondoljuk az Istent, a mindenség megalkotóját. 3. Ha pedig mi nálatok oly megbecsült költőkhöz és filozófusokhoz hasonlóan tanítunk valamit, sőt nem egy esetben többet, Istenhez méltóbbat, és egyedül csak mi hozunk fel bizonyítékot is mellette, akkor miért hogy senki másra nem, csak ránk zúdul jogtalanul a gyűlölet?

4. Ha azt mondjuk, hogy Istentől ered minden és ő rendez el mindent, úgy tűnik, mintha Platón tételét állítanánk: ha a világégésről beszélünk, a sztoikusokét, ha pedig a gonoszok lelkének érzékeikben való megbűnhődését halál után, meg a jóknak a szenvedésektől távol egy boldog életben való megszabadulását hirdetjük, úgy tűnik, mintha azt tanítanánk, amit a költők és a filozófusok. 5. Menanderrel a komikussal, meg a többiekkel, akik hasonlóan tanítottak, mi is azt hirdetjük, hogy az emberi kezek alkotásai előtt nem kell leborulni, mert ők is nagyobbnak mondották a tárgyak elkészítőit.

21. 1. Azzal, hogy tanítunk az Igéről, - aki az Isten elsőszülöttje, és azt is állítjuk róla, hogy őt egyesülés nélkül szülte nekünk, vagyis Jézus Krisztusról, a mi tanítónkról, akit megfeszítettek, meghalt, feltámadott és felment az égbe -, nem mondunk semmi újat, hiszen ti is beszéltek Zeusz fiairól. A nálatok oly megbecsült írók Zeusznak megannyi fiáról beszélnek; jól ismeritek ezeket: Hermészt, a tolmácsot és mindennek tanítóját; Aszklépioszt, az orvost, akit villám sújtott és az égbe szállt; Dionüszoszt, a szétmarcangoltat; Héraklészt, aki a kínok elől menekülve a tűzbe vetette magát; a Lédától született Dioszküroszokat, vagy a Danaé szülte Perszeuszt, az emberektől származó, Pegazus-lóra szállt Bellerofontészt. 2. Mit mondjunk Ariadnéról, meg a többiekről, akik hozzá hasonlóan csillagokká változtak át? Beszéljünk talán elhunyt császáraitokról, kiket a halhatatlanok között életre méltattatok; esküre vezettettek elő valakit, aki látta a máglyáról az égbe szállni az elhamvadó Caesart. 3. És miket mondhatnánk el külön-külön azok cselekedeteiről, akiket Zeusz fiainak mondtok; ki ismeri ezeket, annak nem szükséges elismételni, csak azt jegyzem meg, hogy épülésre és nevelési céllal írták le ezeket, de helyesen cselekszik az, ki az isteneket utánozza?! 4. A megfontolt lélektől távol áll az istenekkel kapcsolatban ilyenekre gondolni, így az istenek atyjáról és vezéréről úgy beszélni, hogy az az apagyilkos Zeusz, szintén apagyilkos származéka, aki gonosz és szégyenletes szerelmi vágyában rabolta el Ganümédészt, meg azt a sok házasságtörő asszonyt, akiktől hasonló cselekedeteket elkövető fiai születtek. 5. De ahogy már mondottuk, a gonosz démonok cselekedték ezeket; és mi azt tanultuk, hogy egyedül mi kapjuk meg a halhatatlanságot, akik Isten közelségében szentül és erényesen élünk és hisszük azt is, hogy a velünk szemen igazságtalanok, akik nem térnek meg, az örök tűzben fognak bűnhődni.

Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus könyörülj rajtunk! Amen.