„Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mt 19,13-15).

Elképzeléseiket felülmúló dolgok várták azt a kilenc fős delegációt, amely április 7-én kora hajnalban indult repülővel Dániába, Billund városába tanulmányútra, tapasztalatszerzés és kapcsolatépítés céljából a Lego gyárhoz.

A csapat azokból a tanárokból állt, akik az edelényi Szent Miklós iskolánkban a Lego programban dolgoznak, és mint iskolalelkész én is belekerültem ebbe a körbe.

Mi ez a program? Röviden ez arról szól, hogy a Lego játékgyár olyan oktatási csomagokat állított össze iskolás gyerekek számára, amivel matematikát, kommunikációt, programozási alapismereteket és robotikát lehet tanítani. Ugyanis a lego, mint játék, kifejezetten alkalmas arra, hogy a gyerek játszva tanuljon. Fejleszti a gyermekek kombinatorikáját, kreativitását, finommotorikai mozgását és még sok-sok mást is.

Első nap, rögtön az érkezés után abba a speciális, nemzetközi „Lego” iskolába és óvodába mentünk el, amely pár évvel ezelőtt indult, és ahová hatalmas a túljelentkezés. Miért olyan különleges ez az iskola? Többek között azért, mert nincs se tankönyv, se csengő, se klasszikus értelemben vett tanterem, de a technika széles palettáját használják. Olyan egyedi oktatás folyik ebben az intézményben, amely a mi rendszerünktől több mindenben eltér. Az ismeretszerzés iránti vágyat keltik fel a gyermekben minden téren; legyen az zene, képzőművészet, famegmunkálás, Lego-robotika vagy programozás. Feltűnő volt számunkra, hogy a gyerekek mennyire boldogok és kiegyensúlyozottak. Ez a „rendszertelenség” egyáltalán nem vezet anarchiához. A másik, amin csak mosolyogni tudtunk, hogy a gyerekeket szakadó esőben kivitték az udvarra játszani. Ez azzal is magyarázható, hogy Dánia időjárása rendkívül csapadékos. Sokszor napokon keresztül esik az eső és fúj a szél.

Második nap a Lego múzeumba látogattunk el. Meglepődtünk azon, hogy ennek az építőjátéknak a története már több, mint 100 éves, egészen a 18. század végére nyúlik vissza. Kezdetben fából készült. A szó eredete a dán „LEgGOdt” - „jó vele játszani” - szavak két első betűjének összeolvasta. Egy nagyon szegény, tízgyermekes családba született férfi, aki kitanulta az asztalos mesterséget, kezdett el gyermekjátékokat készíteni fából. Nagyon fontos volt számára a minőség, a strapabíróság, és az, hogy a gyermek a játék által, a valóságot tudja leképezni. Ezt vitte tovább fia, és jutott el a gyár, második leégése után, a műanyag játékgyártásig. A játék nagyszerűsége, hogy minden elemet, minden elemmel össze lehet építeni, bármelyik csomagban, bárhol és bármikor is került az eladásra.

A gyár oktatási projektvezetője itt jelentette be, hogy kíváncsiak az iskolánkra és júniusban meglátogatnának bennünket. Ennek nagyon megörültünk, mert nagy jelentősége lehet a jövőre nézve. Ajándékba belépő jegyeket kaptunk Lego-Landbe, ahol szemünk-szánk tátva maradt az ámulattól. Ez egy olyan vidámpark, ahol szinte minden Legoból épült. Hatalmas, több méteres épületek, emberek, szobrok, makettvárosok, ahol minden mozog és forog. A park nagyságáról csak annyit, hogy nekünk négy óra leforgása alatt a felét is alig sikerült bejárni. Hazaindulás előtt még megnéztük a tengert, ahol épp apály volt.

Ezalatt a röpke három nap alatt úgy összekovácsolódott a kis csapatunk, mint az apostolok testülete. A közös cél és a jó ügy nagyon össze tudja hozni az embereket egy idegen országban. Látni, tapasztalni, megismerni és megérteni az ember szíve mélyén lévő vágy, amely közösségben igazán nagy élmény.