Kelet-Magyarország neves búcsújáróhelye Máriapócs, tíz éve nemzeti kegyhely. Sokfelől érkeznek zarándokok ide minden búcsúra, több család számára ma is hagyomány évente egyszer ellátogatni Máriapócsra. Sokan jönnek hagyományosan gyalogszerrel, ahogyan kárpátaljai testvéreink tették ezt; pénteken indulva útnak, napi több, mint harminc kilométert megcélozva szombaton este értek a Kegyhelyre. A háromszázötvennél is több zarándok között sok fiatalt látni, de van, aki még egészségügyi problémával küzdve is nekivágott, mert „jönni kell”.

Főleg anyák, feleségek és lánytestvérek hozzák el bánatukat és kérésüket a Szűzanya elé, a hazájukban kialakult helyzetért aggódva. Hármas jubileumot tart az idén a kárpátaljai zarándokló közösség – mondta el Levcsenkó Róber, beregdédai parókus – ezen az éven már tizenötödik alkalommal szervezték meg a gyalogos zarándoklatot a máriapócsi búcsúra, a munkácsi egyházmegye hívei idén emlékeznek meg huszonöt éves jubileumáról annak, hogy ismét szabadon gyakorolhatják vallásukat, és természetesen a Kegykép könnyezésének tricentenáriumi évét is ünneplik.

Az idén háromszáz éve annak, hogy az egyházi naptár szerint 1715. június 21-én az Istenszülő Szűzanya kegyképe könnyezni kezdett. Ezen a kegyhelyen „három évszázad csodáiért adunk hálát” – emlékeztetett a miskolci megyéspüspök homíliájában az ünnepi Szent Liturgián, melynek keretében új diákónust is szentelt.

Molnár József papnövendék vehette fel hosszú évek felkészülése után az egyházi rend első fokozatát, amelyet a szolgálatról neveztek el. Atanáz püspök atya ezen feladat fontosságáról beszélve kifejtette, hogy az egyház a szolgálattal kapcsolatos komoly és nehéz küldetését csak úgy tudja teljesíteni, ha a Jézus Krisztus által a legkülönbözőbb élethelyzetekben tanúsított szolgálatkészséget követi. De ez nemcsak az egyházi rendek feladata, hanem minden keresztény emberé, ezért arra kérte a búcsúra érkezőket a püspök, hogy „Tegyen meg mindenki mindent az egyetértésért, a békesség szolgálatáért, hogy Isten országa közöttünk is épüljön.”

A máripócsi búcsúk sorában Illés próféta ünnepe egyben a Miskolci Egyházmegye zarándoklata is. Természetesen azonban nemcsak ezekből az egyházközségekből érkeztek számos autóbusszal, hanem a környező településekről is, vagy éppen Felvidékről. A bátrabbak, korábban indultak hagyományosan gyalog - többek között Sajópálfaláról vagy Ózdról – hogy köszöntsék az Istenszülőt. Illés próféta az egyetlen az ószövetségi szentek közül, akinek emlékét egyházunk külön ünneppel tiszteli július 20-án. A próféta elsősorban Isten embere, és így a keresztény ember előképe. A hagyomány személyét és életének nagy eseményeit előképnek tekinti: az égből lecsapó tűz – élete végén, tüzes szekéren a mennybe ragadtatott - a Pünkösdnek a képe, az életet hozó eső, melyért pusztító szárazság után imádkozott a Szentlélek megtermékenyítő erejének előképe. A rekkenő hőségben kitartó és állhatatos körülbelül háromezer zarándok hitében megerősödő lélekkel térhetett haza. 

FÉNYKÉPTÁR