Ismerős várakozás, az utcák kihaltak, hűvös van, sötétség, gyengülő fény és szívünket a Lélek kellemes melegsége öleli át. Úgy tűnik, mintha egyre közelebb kerülne hozzánk az angyalok éneke. Egyre közelebb és közelebb érkezik hozzánk a földön:

„A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, angyalok éneklik a mennyekben…”

Ez a földöntúli ének megremegteti a szívünket, egyre közelebb lép Krisztus és egy új győzelmi hang tör előre:

„Föltámadt Krisztus halottaiból…”

Az angyalok a menyekben énekelnek és mi emberek a földön  csatlakozunk hozzájuk:

„Minket is méltass e földön, hogy tiszta szívvel énekeljünk…”

Valódi dicsőítést csak akkor tudunk adni, ha tiszta a szívünk. Tiszta szívvel az angyalok dicsőítik az Istent. A tiszta szív mélységéből kiálltott fel az Istenszülő is: „Magasztalja az én lelkem az Urat. (Lk 1,7)

Van-e olyan tiszta szívem, ami örülni tud Krisztus feltámadásának? Méltóképpen tudom-e dicsőíteni Őt? Időben sikerült-e átöltöznöm és magamra vennem a menyegzős ruhát? A szabad akaratomból szétnyűtt, piszkos, szakadozott ruhát félredobtam-e, hogy a fényes, tiszta öltözetet fel tudjam venni?

„Tisztítsuk meg érzékeinket...” Engedjük, hogy a feltámadás öröme megtisztítson, Krisztus sugárzó fénye átjárjon. Mi nem tudunk önerőből a bűntől megtisztulni, de a Feltámadott segítségünkre siet. Íme, feltámadt Krisztus, hogy az Ő feltámadásának dicsőségében érezzük szívünkben a kegyelem fényerejét, mely betölti életünket. Felejtsük el a sötét érzéseket, engedjük, hogy könnyítsen rajtunk az Isten, törölje el a rossz emlékeket, hogy vidám, felszabadult lélekkel tudjunk élni.

Krisztus feltámad a mi lelkünkben, érezzük örömét és hallani fogjuk, hogy nekünk mondja: Lépj be Urad örömébe, a kevésben hű voltál, sokat bízok rád. Örülj jó és hű szolga! Amikor Krisztus feltámad lelkünkben, akkor fogjuk hallani az örömteljes köszöntését.

„Tisztítsuk meg érzékeinket, hogy meglássuk a feltámadás fényében…” Milyen egyszerű ez, emeljük fel szívünket Istenhez! A csodálatos vacsora-lakoma erőt ad és jó Lelke a biztos földre vezet. Ez az üdvösséges éjszaka, amikor a szívünk megolvad a titokzatos fénytől úgy, hogy még gyűlölőinknek is meg tudunk bocsátani. Ez a fény már gyermekkorban befogadható és ezáltal a húsvéti öröm hordozójává válunk. Ez az áldott húsvéti éjszaka, melyre érdemes bármikor visszaemlékezni, amitől a lélek felfrissül és új erőre kap.

Tisztítsuk meg érzékeinket, * és meglátjuk a feltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklő Krisztust, * és tisztán halljuk, midőn mondja: * Örvendjetek, * kik az ő győzelmét énekeljük!