A kisebbik fiú tudatosan hagyta el az atyai házat, és fizikailag messze került tőle. Lelke mélyén azonban elvitte az Atya képét, s amikor már a kétségbeesés határára jutva magába szállt, fel tudta idézni ezt a képet, és erőt merített belőle. Bátyja ezzel szemben nem hagyta el tudatosan az Atyát, testi valójában otthon maradt, lelke mélyén viszont elveszítette az Atya és az otthon képét.

 Ő lelkileg távolodott el, hiszen szemrehányást tesz apjának, amelyből kiderül, mennyire rosszul érezte magát mellette. Lelke mélyén nincs ott az Atya és az otthon képe, csupán a kötöttségek és az engedelmesség terhét érzi. A felszínen ő feddhetetlen: azzal, hogy otthon maradt, és kifogástalanul megtette Atyja parancsait, erkölcsi kötelességét teljesítette, szemben az öccsével, aki hűtlenül és felelőtlenül elhagyta az atyai házat. Azonban nem az erkölcsi sík a legfontosabb. A történet teológiai mondanivalójának hangsúlya az Istennel való személyes kapcsolat alakulásán van, s ebből a szempontból mind a ketten hűtlenek. Itt röviden fel kell idéznünk a szövegösszefüggést, azt a helyzetet, amelyben Urunk, Jézus elmondja ezt a példabeszédet. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók zúgolódni kezdtek. „Ez bűnösökkel társalog és velük együtt eszik”, mondták. Erre válasz a tékozló fiú története. A nagyobbik fiú szavaiban a farizeusoknak ez a zúgolódása visszhangzik. Irigység fojtogatja őket a Jézus által a megtérő bűnösök számára rendezett lakomán. Kétszeresen is vesztesnek érzik magukat. Először azért, mert szerintük a bűnösök egyszer már kimulatták, kidorbézolták magukat. (Ezzel öntudatlanul elárulják azt a meglehetősen szomorú tényt, hogy lelkük mélyén ők is arra vágynak, ami miatt a bűnösöket megvetik.) Másodszor pedig a lakoma miatt, amelyet nem nekik, a szófogadó és erkölcsös fiaknak, hanem az érdemtelen tékozlóknak készít az Atya. Ők fogukat összeszorítva engedelmeskedtek, betartották a legkülönfélébb vallási parancsokat és előírásokat, s ez érte a hála? Ez a lakoma, ami nem nekik szól, amiből mintegy ki vannak rekesztve? Az erkölcsös és erkölcstelen, az otthon maradó és az atyai házat elhagyó fiú nem a szent és a bűnös ember képe, hanem a mi belső meghasonlottságunk ábrázolása. A szentek nem a tékozló fiú ellentéte, hanem az irgalmas Atya ikonja. Ők nagyon jól tudják, hogy bennük is ott szunnyad egy lehetőségbeli tékozló fiú és egy otthon maradó, de megátalkodott idősebb testvér. Ők azonban az Atyát választják, s ezzel mindnyájan misztikusok lesznek, mert keresik és ápolják Istennel az élő, személyes kapcsolatot…/ Barsi Balázs: Az irgalmas Atya/