Kedves Ünneplő Testvérek!

Kis városka lehetett Betlehem. Még kétezer-hétszáz éve Mikeás próféta így kezdte róla szóló jövendölését: „De te, Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között.”
E „kis Betlehemnek” kicsinységéhez mérten mégis nagy híre volt, hiszen ennek közelében, Efráta mellett halt meg Jákob felesége, Ráchel, és itt született Dávid király, a harcedzett testvérek mögött szerényen megbúvó pásztor. Így Betlehem a legnagyobb zsidó király, Dávid városa lett.
„De te, Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza” – hangzott az ősi prófécia, amelyet Heródes írástudói is elolvastak e napon.
Az evangéliumban viszont már ez a városka nem is a legcsekélyebb Júda főbbjei között. Épp azért, mert belőle érkezik a Vezér, a választott nép Pásztora. Az evangélista már ezt mondja: „És te, Betlehem, Júda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Júda főbbjei között, mert belőled származik a vezér, aki népemet, Izraelt kormányozni fogja.” Szent Máté megváltoztatta az ószövetségi mondat lebecsülő szavait, és kifejezte, hogy Jézusnak, a Messiásnak szülővárosa semmiképp sem a legkisebb. Aztán hozzátette Sámuel könyvének ősrégi messiási jövendölését: hogy ő „pásztora lesz a népnek, Izraelnek”.
Az üdvösség történetében korábban is így volt: abból származik a nagy, ami földies szemlélettel kicsinynek és jelentéktelennek látszik. A jelentéktelennek tartott kisvárosból az emberiség megváltó vezére származik. Sámuel könyvének szavai szerint a Betlehemből származó Vezér pásztora lesz a népnek.
Így jelennek meg a színen az előbb megrémülő, majd pedig vigadozó pásztorok. A városból kitagadott, be nem fogadott Jézus körül csak pásztorok tanyáztak. Nem véletlen, hogy Isten angyala őket, a legközelebb lévőket, a legszegényebbeket hívta elsőként a jászolhoz. Izrael szegényei közelebb voltak a gyermekként megszületett Isten titkához, mint a városban alvók. Ők virrasztottak, Isten szavára nyitottan – és meg is hallották az Úr angyalának örömteli szózatát. Ők, a pásztorok találtak rá az emberiség legigazibb Pásztorára, aki összes népét legelteti.
Kis falvainkban is előfordul, hogy épp a legszegényebbek vigadoznak. Míg a módosabbak modorosan ünnepelnek, a legegyszerűbbek képesek kitörő örömmel vigadozni. De örömük igazi okát most tudjuk megnevezni: „mert Isten Fiát szülte a Szűzanya”.
Ha csak egy gyermek születését látnánk ma, elérzékenyülhetnénk ugyan, de holnaptól ugyanolyan hétköznapi módon folytatódna az élet, mint annak előtte. Mi valljuk, hogy Isten Fiát hozta világra a Szűz, hogy „Isten ember lett”. „Ő, aki gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által ti gazdagok legyetek” (2Kor 8,9). Ő gazdag Isten létére nem tartotta rangon alulinak, hogy közénk jöjjön, hogy fogadóbizottság nélkül, a koldus népség között jöjjön e világra. Biztos, hogy kortársai nem sokba nézték a betlehemi pásztorokat. Figyelmeztetés ez minden módosabb testvér számára. Teljes joggal kérdezi meg Szent Jakab apostol: „Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik?” (Jak 2, 5)
Isten szegényeinek különleges seregszemléje ez a mai betlehemi. Ennek azonban az az oka, hogy „Isten Fiát szülte a Szűzanya”, hogy Isten ember lett. Nélküle még mindig csak bűneinkkel kínlódnánk. Nem tudnánk megállni, hogy engedjünk a kísértéseknek, hogy újra elbukjunk. De mivel Isten ember lett, képesek lehetünk arra is, hogy ne vétkezzünk, hogy talpon maradjunk, vagy legalábbis újra felálljunk, ha egyszer megbotlunk. Többé ne érezzük már magunkat egyedül, mert Isten leszállt, hogy velünk legyen. Jézus egy lett közülünk és értünk a legszörnyűbb véget szenvedte el. Nemegyszer úgy érezzük, hogy itt már csak a csoda segíthet, mert ember nem képes rendet teremteni, megújulni. De itt van épp a „csodáknak csodája”, hiszen „a Szűz fiat szült ma Betlehemben”. Így a vigadozó betlehemiekkel együtt mi is nagy örömhírt hallunk: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában!” (Lk 2,12). Mi is mondjuk hát egymásnak lelkesen a pásztorok szavát: „Gyertek, menjünk Betlehembe, hogy lássuk a dolgot, amit az Úr hírül adott nekünk!” (Lk 2,15)
„Kis Betlehemben nagy a vigalom ma, mert Isten Fiát szülte a Szűzanya…”
A mi kis görögkatolikus közösségünk, a minden katolikus egyházmegyénél csekélyebb létszámú közösség is vigadjon és örvendezzen, mert Isten Fia, a mi Krisztusunk megszületett! Ha a nagy fény következtében az árnyékot, a lelki nyomorúságot is látnunk kell, Isten segítségével azt is rendbe tudjuk hozni. Vegyük kézbe sorsunkat, merjünk jó elhatározásokat tenni és a bölcsekkel együtt a csillag nyomában haladni, a pásztorokkal pedig jó Pásztorra lelni! Nincs palotákra szükség ahhoz, hogy életünk csillagát meglássuk és kövessük, ki-ki a maga helyzetében – még szegényként is – vigadozhat, ha rátalál Isten egyszülött Fiára. Ég és föld együtt örvendezik ma, s mi egyszerű emberek egy Gyermek személyében, egy barlangban megtaláljuk mindenki irányítóját. „És hívatik az Ő neve a nagy Szövetség angyalának, Istennek, Erősnek, Békesség Fejedelmének, a jövendőség Atyjának. Mert velünk az Isten!”
2013 karácsonyán ezzel az örömhírrel köszöntöm minden hívünket.

+Atanáz püspök exarcha