Sokan hazajöttek az elszármazottak közül, hogy otthoni nagymamájukkal, dédapáikkal ünnepelhessék a templom búcsút.

Atanáz püspök atya prédikációjában a naimi ifjú történetén keresztül világította meg azt a felelősséget, amelyben közösen kell osztoznunk. Jézus szavával támasztotta fel az ifjút a halálból.

Hisszük, hogy Irotán is van feltámadás, amely az ősök hitére, és őseink hagyományára épül. Nagy öröm, hogy Irotán szépen megújult a közút, nem kátyukkal közelítjük meg a templomot. Ennél is nagyobb az az öröm, amelyet az Istenszülő, Mária, Jézus édesanyja mutat számukra – utalt az ikonosztáz képére püspök atya. Ő az útmutató, a közbenjáró, akinél biztos oltalomra, menedékre találunk Fiában, Jézus Krisztusban.

„Vétkeink sokasága miatt nincs bátorságunk az Úr elé járulni… mert sokat tehet az anyának könyörgése Urunknak megkérlelésére” – imádkozzuk a VI. imaórában.  Ki az, aki ellenállhat egy könyörgő anyai szívnek? Hisszük, hogy  Mária, Jézus édesanyja, a legtöbbet kérheti Jézustól, Fiától, Üdvözítőnktől.

Nemcsak az elszármazottak, hanem a nyáron ideérkező, oltalmat találó zarándokok is megtapasztalhatják a szüntelen imádság erejét Irotán. Köszönjük mindazoknak, akik a búcsúnk ünnepét széppé, és felejthetetlenné tették.