A rendezvényt minden évben más városban szervezik. Eddig Budapesten és a szórvány különböző nagyvárosaiban jártak. Ebben az évben az exarchátushoz tartozó Egri szervezőlelkészség adott otthont a liturgikus énekeseknek. 

A több mint húsz résztvevő, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett kedden Egerbe, hogy négy napot a tanulásnak és a közösségnek szenteljen. A programot Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepe hatotta át, hiszen az éppen a tábor zárónapjára esett.  Az ehhez kapcsolódó szertartások énekeit, az ünnepi vecsernye mintadallamait gyakorolták kiemelten a kántorok és kántorképzősök. Habár a gyakori énekpróbák és szertartások szoros napirendet adtak, az esténkénti összejöveteleken kérdéseiket, problémáikat is megbeszélhették az énekevezetésre vállalkozók. 

A kántorok munkájának és az egyházzene fejlesztésének fontosságát mutatja, hogy mindkét püspök részt vett a csütörtök esti virrasztó zsolozsmán. Atanáz atya a kántorok megbecsülését, elismerését és segítését, míg Fülöp atya a személyes fejlődési lehetőséget, s a liturgikus ének magas szintű művelését tartotta a tábor fő erényének. 

Bubnó Tamás karnagy, a továbbképzés vezetője szerint, a legfontosabb célja táboruknak a szakmai fejlődés elősegítése, s a közösségteremtés. Ezt mutatja az is, hogy Demkó Balázs szervezőlelkész, házigazdaként leginkább a képzés nyitottságának örült. Így az egri közösség tagjai közül többen csatlakoztak a táborozókhoz, s a hívek örömmel látogatták a szertartásokat. A résztvevők számára a találkozó legnagyobb hozadéka az együttgondolkodás és a szakmai útmutatás volt. Azt mondták, megerősödve térnek vissza közösségeikhez, hogy méltó módon folytassák Istentől kapott szolgálatukat. 

A szertartások bizonyították, hogy ha szebb az ének, könnyebben szárnyal a lélek. S Isten méltó dicsőítéséhez fontos dallamaink, imáink helyes ismerete.