Reverenda nélkül ember fia nem mondaná meg róluk, hogy papok. Mindig mosolyognak, s előbb-utóbb a környezetükre is ólmos súlyokkal rátelepszik az a derű, ami belőlük árad. Talán ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy egyre többen vannak körülöttük, és bárhová is helyezik őket, közösséget építenek. Az apa, Gulybán Tibor görögkatolikus áldozópap, esperes jelenleg Felsőzsolcán teljesít szolgálatot. Ő olyan ember, akinek hívei nem csak hitbéli bizonyosságuk okán keresik fel a templomot, hanem magának az embernek a társaságát is keresik. Talán nem véletlen – ahogy hallani is fogják -, hogy a papi hivatást a vendéglátáshoz hasonlítja. Fia, Gulybán Gergely görögkatolikus áldozópap szinte a templomban nőtt fel, ott, ahol és ahogy ő fogalmaz, az „édesapja volt a főnök”. Gyermekkorától fogva a templom volt számára a természetes közeg, s édesapja példáját látván még kamaszként határozta el, hogy ő is szolgálni szeretne. Szolgálni Istent és az embereket. Püspöke különleges munkával bízta meg, Budapesten teljesít egyetemi lelkészi feladatot, és a Szinaxis Görögkatolikus Diákotthon igazgatója. Ő ott épít most közösséget, méghozzá nem kis sikerrel, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a néhány éve működő intézménybe máris többszörös a túljelentkezés.