A ztán család, vagy egyedül, öregszem és itt ott bekopogtat körülöttem a halál, s aztán értem jön. Még nem vagyok készen!! De menni kell. DE HOVÁ? Jézus ma elmenetelével válaszol?: Atyám házában sok hely van, elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

         Mit kell tenni, hogy méltóak legyünk erre a helyre? Higgyetek Istenben! Mondja Jézus. A hitetlen világ mindent elkövet, hogy megrendítsen bennünket hitünkben. S hányan meg is rendülnek, s elhagyják Isten és szüleik egyházát. De vigasztalást ad majd nekünk a Szentlélek, mert igaz, hogy kétezer éve kifogyhatatlan energiával támadják a hitet, de mégsem pusztíthatják el. Ma még mintha újra éledését látnánk a kommunista ideológiának, de bízzatok, az Isten kegyelme erősebb. És nem fog sikerülni senkinek, ha el akarja taposni Isten közösségét az emberek között.

         A hit mélyítésének útja az imádság. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok! – Az imádság az út, amelyen Jézus hozzánk jön. Az imádság az Istenre hagyatkozás bátorsága. Amit imában kérünk, arra nemet is mondhat az Isten. Ehhez ráhagyatkozás kell az Isteni gondviselésre.  Leprások közt dolgozó leprás lett. Lourdesba zarándokolt, gyógyulásért imádkozott. De érezte, azt a választ kapja: Nem akarom, hogy meggyógyulj! Nem gyógyult meg, de még tíz évig teljes együttérzéssel szolgálta a leprásokat. Mert az Isten NEM-je is adhat boldogságot. De csak azoknak, akik rá mernek hagyatkozni Isten gondviselésére.

         Jézus elmegy, hogy Lelkével térjen vissza, hogy letéve a test korlátait mindig mindegyikünkkel ott lehessen. Úgy kell élnünk, hogy szívesen maradjon mindig velünk, és hogy elérjük azt a helyet, amit most készít nekünk. Szent Ferenc és egy társa a városba mentek, hogy prédikáljanak. Amikor haza mentek azt mondta a társa, hogy egyszer sem prédikáltak. Ferenc: Mindketten prédikáltunk, azzal, ahogyan éltünk az emberek között. Mutassátok meg magatokban az Istent! Így célba értek Jézussal. És nem csak a végcél, az Isten Országa, hanem az oda vezető út is boldogságot fog adni.